Sophie - Prózák

ÉBREDES KRÓNIKA 2009

Június 17.
Megbocsájtás

Feladatom mára a megbocsájtás. Hogy elfogadjam magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A jellemgyengeségeinkkel együtt.
Este azt érzem, nem sikerült.

Június 27.
Válaszút, döntés

A lehető legrosszabb taktika valakit válaszút elé állítani, döntésre kényszeríteni, ha arra magától képtelen. Ez nagyon agresszív viselkedésre vall, ezért a presszió agresszív választ eredményez, vagyis dacot, ellenkezést vált ki, vagy sunyítást, lapítást, manipulációt. Ha valaki képtelen magától meghozni egy döntést, akkor az azt jelzi, hogy még éretlen a helyzet feltárására, megoldására, nem nőtt még fel a döntéshez, a helyzethez. Ha ennek ellenére kényszerítjük, akkor bármilyen döntés is születik, az mindenképpen sok keserűséget hoz annak is, aki a döntést meghozza, és annak is, aki presszionálta, idő előtt kierőszakolta.
Az egészséges döntés úgy születik, hogy egyszer csak ott van, anélkül, hogy agyon törtük volna magunkat érte, vagyis teljesen könnyedén, erőszakmentesen lát napvilágot.
Döntéseinkkel teremtünk.

Július 06.
Idő 2.

A Léleknek piszokul nem számít az idő. Érdekes jelenség is lenne, hogy ha az időtlen Lélek az én kis naptáramhoz, órámhoz igazítaná elvégzendő feladatát, mondván: ez a fejlődési szakasz március 12-én reggel 8 órakor befejeződik.

Július 08.
Tisztulás

Árnyékénjeink felszámolása, ill. elfogadása = teljességünk elfogadása.”Rossz tulajdonságaink” tudomásul vétele. – Érdekes, hogy ez a kifejezés lezár / bezár és az információfolyamot megállítja. Vagyis nem célravezető kifejezés, mást kell találni.
Tisztulás = tudatosodás = elfogadás, a valóság elfogadása. Lehet, hogy ez a minősítések nélküli szemléletmód elfogadása?
Tisztulás = tudatosodás = ismeretek szerzése önmagunkról, működésünkről, arról, mire hogyan reagálunk.
Enneagramban szerepelnek a fő vágy, fő félelem kifejezések. Lehetséges, hogy ez a kettő uralná a világunkat? A vágyaink és a félelmeink?

Július 03.
Idő 1.

Ha a dolgok, az élet, vagy nevezzük bárminek, folyamatok, vagyis az örökös átalakulás folyamatát képezik, az idő értelmetlenné válik, ill. nincs múlt, jövő, csak a jelen létezik.

Július 08.
Cselekvés, akarat

Cselekvés. Nem mindegy, hogy ki irányítja: az ego vagy a lélek, mert a cél is eszerint változik. Az elért eredményről nem is beszélve.
Akarat. Kezd valami derengeni. Más az ego akarata, és más a léleké. Az ego csak eljátsza az akaratot, ő inkább akaratos, hisztis, fenyegetőzik, siránkozik, de valódi akarata csak a léleknek van. Az akaraterő a lélek akaratának ereje. Amit ezzel az erővel képviselünk, mondunk, teszünk, az valósul meg.
Az akaratot, az akaraterőt a kételkedés gyengíti. A lélek keresztülvinné az akaratát, ha az ego nem torpedózná meg az állandó kétkedésével.
Persze az egonak semmi oka sincs a hitre, hiszen az ő halandóságával, földi érzékszerveivel, materialista gondolkodásával, legfeljebb csak hívő lehet, vagyis a hitet is csak eljátszani tudja, mint minden mást. A Hit már nem az ő területe, hanem a léleké.
„Amíg az ego előjön a kételkedéssel, addig mindig megtöri az akaratom, és azt fogom érezni, hogy nincs akaraterőm.”
Az fontos, hogy mit teszünk, de az, hogy milyen célból, még fontosabb.

Július 09.
Elfogadás 1.

Az elfogadást a minősítésünk akadályozza meg. Ha ezt nem tennénk, nem térítenének el a valóságtól az érzelmeink. Jutalom a tisztánlátás lenne.

Július 12.
Elfogadás 2.

Alázattal elfogadni talán ezt jelenti: háborgás és negatív indulatok nélkül elfogadom a jelenlegi helyzetet, tudván, hogy mélységes értelme, célja van a történéseknek, és a javamat szolgálják. A történtek nem ellenem, hanem értem vannak, még akkor is, ha ego-tudatommal nem fogom fel, és spirituális látásom nem elég fejlett ahhoz, hogy lássam a célt, értelmet, folyamatot.

Július 13.
Tudás

A lexikális tudás az, amit mások már kitaláltak, és mi készen kapjuk, csak meg kell jegyeznünk. A magasabb rendű tudást mindenki maga szerzi meg az élete folyamán, tapasztalatai által.