Június 16.
Drámajáték

Tisztán átérzem a drámázást, a játszmázást. Rájövök/ átélem, hogy mindannyian ezt csináljuk, így múlatjuk/ strukturáljuk az időt. És a döbbenet: „nem drámázok, de akkor mit csináljak helyette?”

Június 25.
Függőségeink

Függőség = tudatlanság/sötétség/fénytelenség/ lent/ alvilág

Ismét átélem a pánikbetegség tüneteit: a gyomrom beszűkül és kiszorítja a levegőt, illetve nem kapok levegőt.
Ez döbbenet! Senki nem ússza meg, hogy azzal szembesüljön, amitől a legjobban retteg. Ha nem is magával a ténnyel, de legalább a lehetőségével szembesülnie kell és átélnie. A lehetőséget el kell fogadni, hogy benne van a pakliban, mi szerint valakit/valamit elveszíthetünk! A manipuláció éppen ezen alapszik. Az egyik felismeri a másik gyenge pontját, és éppen azt adagolja, amire a legnagyobb szüksége van, aminek az elveszítésétől a másik valósággal retteg. Pontosan úgy működik, mint bármely kémiai narkotikum, azzal a különbséggel, hogy itt a szálnak csak egyik vége van a kiszolgáltatott személy kezében, a másik végét a manipuláló egyén tartja a markában. Ez a hatalom gyakorlásának a legelterjedtebb eszköze, mivel ha sikerül valakit félelemben tartani, az csaknem mindenre felhasználhatóvá válik. Amíg képes nem lesz rettegését felszámolni, félelmét megszüntetni. És ez a hatalmi játszma párkapcsolatokban is szép számmal fellelhető, illetve ez a játszmák alapja, akár nyíltan, akár látens módon. Amíg fél valaki, addig manipulálható, kifordítható önmagából, addig nem képes megélni valódi önmagát. Vagyis erről szól az egész:

valaminek, valakinek az elmúlásától, elveszítésétől rettegünk. Minél erősebben ragaszkodunk hozzá, vagyis minél erősebb a függőség, annál nagyobb a félelmünk, hogy elveszítjük. És minél nagyobb a félelmünk, annál manipulálhatóbbak vagyunk. És minél manipulálhatóbbak vagyunk, annál kisebb az önbecsülésünk, és minél kisebb az önbecsülésünk, annál manipulálhatóbbak vagyunk. Ördögi kör! És minél manipulálhatóbbak vagyunk, annál nagyobb csalásokra, aljasságokra vagyunk kaphatóak. A rettegés, a félelem át- meg átszövi az egész életünket. Sokszor éppen csak annyira félünk valakinek/valaminek az elveszítésétől, hogy észre sem vesszük. Belesimul félelmünk a mindennapok szürkeségébe. Aztán egyszer csak a sors úgy hozza, hogy felszínre kerül a félelmünk. Vagy szembenézünk vele, vagy elkezdjük sírig tartó vesszőfutásunkat.
Mindannyiunknak megvan a gyenge pontja addig, amíg egotudattal élünk. Sokkal több a függőség, mint amennyire gondolnánk, hiszen attól kezdve, hogy valaki valamit nagyon szeretne, valamire nagyon vágyik - legyen az gyerek, párkapcsolat, család, ház, autó, stb. - máris függőségbe kerül, és manipulálható. Természetesen nem minden vágyunk függőség, csak azok, amelyeknek kielégítésére bármi áron hajlandóak vagyunk, gátlások nélkül, az emberi normák áthágásával is. Ihatok bort azért, mert szeretem, és jól esik néha, de ha nem jutok hozzá, akkor is ugyanolyan jól vagyok, mintha igen, és ihatok bort azért, mert így akarom megoldani a problémámat. Nem kérdés, melyik vezet függőséghez, bár mindkét eset úgy indult, hogy szeretem a bort.

Június 26.

Ez is függőség

Ahhoz ragaszkodunk, akiben/amiben örömünket leljük. Ha kevés ilyen van, akkor is ki tud alakulni a függőségi kapcsolat, ezúttal örömfüggőség. Ez csak első hallásra tűnik sületlenségnek, ugyanis ha onnan nézzük a helyzetet, hogy energiáink nagy részét örömeinkből nyerjük, akkor mindjárt nem tűnik olyan butaságnak az „örömfüggő” kifejezés. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak párkapcsolat és család legyen, ami örömet okoz nekünk, de legyenek barátaink, hobbink is. Minél több emberben, dologban leljük örömünket, annál kevésbé leszünk lelki

egyensúlyunkból kibillenthetők, ha valamelyik területen átmeneti kudarcaink vannak, ugyanis bőven marad még lehetőség örömünket megélni, energiáinkat frissíteni, és ezáltal egészségünket megőrizni. Pszichológusok klinikai vizsgálatokkal bizonyították, hogy azok az emberek, akiknek barátaik vannak, jóval kevésbé vannak kitéve a szívinfarktus veszélyének. Apropó! Képzeljük el azt a meghökkentő esetet, ha úgy éljük az életünket, hogy mindenben örömünket leljük! Alighanem ez jelenti az elnyűhetetlenséget. Esetleg az öröklétet?