ÉBREDES KRÓNIKA 2009

Június 19.
Rácsodálkozás

Ha minden változik, és még amit anyagnak mondunk (sűrűnek), annak a nagy része is légüres tér, és csak lehetőségek és folyamatok vannak, akkor hogy lehet a Szeretet állandó?

Június 27.
Belső bölcsesség

Amíg nem sajátítottuk el valamennyire az éberséget, vagyis nem figyeljük gondolatainkat, addig az intuícióinkhoz, belső bölcsességünkhöz sem juthatunk hozzá. Amíg tudattalanul, figyelmetlenül éljük a mindennapjainkat, addig belső gazdagságunkból nagyon kevés jut el hozzánk.

Június 27.
Középpont

Amikor egy helyzettel már teljesen tele a hócipőnk, ki akarunk lépni belőle. Ezt sokszor érezzük, ám minden esetben indulat kíséri a gondolatot. Amikor egy teljesen nyugodt, de határozott hang szólal meg ott belül, és ő közli, hogy ELÉG VOLT, akkor érkeztünk el a határhoz, a megoldáshoz és a lezáráshoz. Ez a magyarázata annak, hogy sokszor szakítunk, vagy sokszor mondjuk valakinek, hogy megelégeltük a disznóságait, ám minket sem vesznek komolyan, és mi sem magunkat. Az indulataink hiteltelenné tesznek minket, hiszen, ha azok elmúlnak, másképp látjuk a világot, a dolgainkat, magunkat, és azt is, akire haragudtunk. Így teljesen logikus, hogy amikor a

gondolatot, kijelentést már nem kíséri indulat, az véghez vihető, hiszen amikor kijelentettük, A KÖZÉPPONTUNKBAN voltunk, ami nem változik.

Július 10.
Harmónia

Elfogadni a másikat olyannak, amilyen – ez a harmónia alapja. Hiszen valójában úgy jó, ahogy van, éppen olyan, amilyennek lennie kell, hogy éppen azokat a tapasztalatokat szerezze meg, amire szüksége van. Helyénvalóak a vágyai, a gondolkodása és az érzelmei. Ezeknek a „végeredménye” jelenik meg a cselekedeteiben. Ha ezeket is tényszerűen szemléljük, és nem minősítjük, akkor rájövünk, hogy cselekedetei logikusan következnek az előző 3 összetevőből. Vagyis mást nem is tehet, mint amit tesz. És ebben nincs helyünk, semmi keresnivalónk, mert a másik ember cselekvései nem ellenünk vagy mellettünk van, ehhez nekünk – sokszor a látszat ellenére – nincs sok közünk. Ez a „mese” is róla szól, mint ahogy az egész élettörténete. Az élet minden egyes pillanatában az ember saját magát jeleníti meg, sohasem a másik embert. Ez még akkor is igaz, ha valamiért, valakiért cselekszünk.

Július 02.
Visszatekintés

Viszem fel gépre a Naplórészleteket, most tartok 27-énél. Hihetetlen, hogy 5 nap alatt mennyit változott a látásmódom! Látom az akkori gondolataimat, és azt, hogy a még fel nem dolgozott témában mennyire látszik az ego érvényesülése.

Július 02.
Halál

A halálnak ugyanúgy megvan az értelme, mint az életnek. Az időpontot úgy választja meg a Lélek, hogy az adott feladatot teljesíti. A halál, akár hirtelen jön, akár hosszas készülődés előzi meg, mindenképpen az elvégzett feladat után következik.

Július 03.
Emlékek

Régebben, még pár napja is szívesen elevenítettem fel emlékeket, pl. egy régi dallamot, amihez kellemes emlékeim fűződtek, jó érzés volt. Most azon veszem észre magam, hogy az emlékezés kellemetlen érzéseket kelt bennem. Tényleg változást élek át, már nem kellenek az emlékek.
3 évvel később:
Megfogyatkoztak, jelentéktelenné váltak, és ami maradt, azokból a legtöbb már nem vált ki semmilyen érzelmet.

Július 06.
Erő 1.

Roppant csúnya dolog a káröröm, de hát Istenem! Így jártam! Dögöljön meg a szomszéd tehene is! Na mindenesetre sikerült átélnem a káröröm érzését, fenékig kinyaltam a tejfölös bödönt, mint a macsek. És láss csudát! Erőre kaptam a kárörömtől. Úgy látszik az öröm nem ismeri az erkölcsi kritériumokat, és erőt ad. No azért az igaz, hogy egoerőt, ami sajna nem nagy és nem hosszú életű, alapozni nem lehet rá.
Később visszarázódtam a helyemre, és megéreztem az egoerő ellenpólusát: a Lélekerőt. Hát nem is igazán ellenpólus, mert az

egoerő még halványan sem emlékeztet erre a mindent átkaroló, bársonyos-puha, biztonságot adó Lélekerőre. Az ego csak eljátsza.

Július 08.
Kifejezések

Tudatok jutnak eszembe: egotudat, lélektudat, egységtudat. És szavak: információ, világűr, folyamat. Azután fogalmak: Részecske – választás, hullám – lehetőség. Újabb szavak: teremtés, alkímia, Nigredo, a tudattalan.

Július 12.
Erő 2.

Miben is rejlik az ember ereje?
Hát a valódi énjében, valódi istenadta természetében. Ha ennek nem szerzünk érvényt, elfolyik, elporlad az erőnk.

Július 22.
Álarc nélkül

Sorshelyzetben látszik, hogy ki uralja a személyiséget: az ego vagy a lélek. Akkor látszik, hogy a váratlan, kellemetlen helyzetre ki, melyikük reagál. Ilyenkor hullik le a máz az emberekről, ilyenkor látszik az egyén reagálásából, hogy hol tart az önismerettel. Az önismeret 3 fokozatából az 1, ha az egészből nem lát semmit, csak saját magát, saját igazát. A 2. fokozat, ha legalább utólag elfogadja, hogy az ego uralta a szitut. Ekkor már jó az önismerete, de még az egot nem tudja kézben tartani. A 3. fokozat, amikor már a konfliktus kellős közepén is érzékeli, hogy az ego az, amelyik játszmázik, de még mindig nem tudja irányítani a helyzetet. Nyerőhelyzet, ha az ego csendben marad.