Petike a nagyvárosban élt szüleivel és két nővérével. Senki nem tudta Petikéről, hogy különleges képességei vannak, sőt igazából ő egy teljesen egyedi egyed volt, ami azt illeti. 2 éves kora ellenére ugyanis nem csak járni és beszélni tudott, de úszni, búvárkodni, teniszezni is, meg még ki tudja mi-mindent. Nem csak hogy értelmesen, összefüggően beszélt, de időnként titokban bement édesapjával a jogi egyetemre – mert ott dolgozott a papája – és beült az egyik hátsó sorba, ott hallgatta apja előadását, míg rá nem jött, hogy itt már semmi újat nem hall, ezeket már mind ismeri.

Egyszer aztán rettenetesen unatkozott, már nem érdekelték a gyerekcsínyek, sem pedig a jogi csűrés-csavarások, és egy forró nyári délután elindult a városba kószálni. Annyira melege volt, hogy betért az útjába eső templomba, és jobb híján befeküdt a szenteltvíz tartóba, ami kőből volt, és így roppant kellemesen hűvös.
Rövidesen álomba is szenderült. Azt álmodta, hogy egy tengerparton nyaral a szüleivel és testvéreivel. Ő éppen bent fürdött a nővéreivel a tengerben, amikor arra jött egy hatalmas cápa, és mindhármukat hamm... bekapta.
Két nővére rettenetesen megijedt, az ijedtségtől hang sem jött ki a torkukon. Petike erősen törte a fejét, hogy mitévő legyen, hogyan szabadulhatnának szorult helyzetükből. Arra gondolt, hogy beszél a cápával és elhiteti vele, hogy ő nem is egy cápa, hanem a Tenger Istene. Nem volt nehéz dolga, mert a cápa annyira beképzelt volt hatalmas termetére és a nagy eszére, hogy bármit elhitt, amit csak nagyszerűségéről mondtak neki. Így aztán Petike rábeszélésére kiköpte mindhármukat a tengerbe, mert Petike megígérte neki, hogy a város népe minden reggel kijön a tengerpartra, és imádkozni fognak hozzá, sőt minden ember 10kg halat visz neki naponta, így élete végéig nem kell majd vadásznia, mert ellátják élelemmel. Sietve kifelé igyekeztek a tengerből, szerencsére éppen Petikénél volt a búvárkodáshoz használt pipája, így segíthetett a lányoknak, hogy több levegőhöz jussanak.

Éppen, amikor kiértek volna a partra, Petike hangos sikoltozásra riadt. Körülnéz, hát látja ám, hogy ő a szentelt keresztelőtálban fekszik éppen, körülötte pedig emberek állnak, ki-ki álmélkodva, mások sikoltozva, vérmérsékletüktől függően.
Petike szemrehányóan rájuk nézett, mert nem értette, hogy felnőtt emberek hogy viselkedhetnek ilyen ostobán, azután kivonult a nyári forróságba.

2009-01-10

A BUKOTT MIKROFON

Hol volt, hol nem volt, a Tejútrendszeren túl, de még a harmincadik Galaxison is túl, vagy 100ezer fényévnyire, volt egyszer egy mikrofon. A mikrofon, és gazdája, Géza nagyon jó csapatot alkottak, szerettek együtt dolgozni, így Géza és vele együtt természetesen Miki (ez volt a mikrofon beceneve) is sikeresek voltak.

Nagy egyetértésben és barátságban éltek 5 éve már, amikor Miki egyre inkább azt érezte, hogy ő több megbecsülést érdemelne. Kezdett utálatosan viselkedni, Géza pedig nem tudta mire vélni. Kérdezgette Mikit, hogy mi baja, de Miki nem válaszolt, csak hümmögött. Közben arról ábrándozott, hogy Géza nélkül, ő egyedül fog énekelni, és akkor egyedül ő lesz a sztár, nem kell osztoznia a hírnéven Gézával.
Egyszer aztán Miki nem szólt egy szót sem Gézának, csak összecsomagolta a legszükségesebb holmiját, és lelépett. Egyenesen kiment az űrrepülőtérre, és felszállt az éppen akkor induló űrsiklóra. Alig bírt magával a boldogságtól, hogy végre eljött az idő, és véghez viheti terveit. Már csak egyszer állnak meg, a Jupiteren, ahol ő kiszáll, és a magával hozott minisiklójában folytatja az utat.
Meg is érkeztek a Jupiterre, és Miki kiállt a minijével az űrsikló rakodóteréből, beszállt, majd búcsút intett utastársainak, beindította a járgányt, és már röpült is, mint a madár. Amikor meglátta a kiszemelt Csiligalaxis nevű csillagot, ahol karriert akart csinálni, bekapcsolta a fékezőrakétákat, de döbbenetére a rakéták nem működtek. Újra megpróbálta leállítani a minit, de most sem sikerült. Vészesen közeledett a Csiligalakszishoz, és legnagyobb rémületére túl is haladt rajta, majd a minisikló irányt változtatott, és Föld körüli pályára állt. Miki kétségbe volt esve, mert teljesen elveszítette uralmát a gépe fölött.

Mikor utoljára láttam, Miki már eszméletlen volt, és egyenesen a Nap felé tartott. Utána néztem, és még láttam, ahogy belezuhan mini űrsiklójával a Napba.

2009-01-10