Veled, ki most e verseket olvasod
veled van e pillanatban az oltalom
ha egyik – másikban magadra ismersz
hagyd, ne töröld le könnyeidet.
Talán segíthetek Neked, hogy átéld most
a hasonlóan veled történteket
talán segíthetek neked, hogy kisírhasd
e szomorú eseményeket.
Meglásd, könnyebb lesz utána
már nem vetül árnyék a mára
újra mosolyogsz majd, és újra nevetsz
s az öröm hatja át végül emlékeidet.
Kismadár
Szárnyaszegett kismadár
vergődik a sárban
csapkod, sikít, messze száll
gondolatban máshol jár.
Földhöz köti a félelem
görcsösen ráng kicsiny teste
szabadulna, de nem tud
leszakad rá az este.
Föladja a küzdelmet
- hisz alig piheg már –
átadja lelkét az égnek
minden mindegy már.
Reggel rálehel a Napsugár
ő csodálkozva veszi észre, hogy
eltűnt körülötte a sár.
Szabad lett a kismadár!
Visszagondol, rabságára
eltűnődik s megfogadja:
ezentúl más úton jár.
Vajúdás
Saját magam hordom méhemben
saját magam gyámkodom felettem
saját szüleim lettem.
Hosszú hónapok óta vajúdok
hogy megszülethessek
kínok kergetik egymást
szüntelen bennem.
Nem tudom mit hordok magamban
nem tudom kit hozok világra.
Nem tudom milyen lesz:
szép-e vagy csúnya?
Növekszik, alakul, tágul –
ő már tud a külvilágról.
Csak én hordom magamban
a feszítő érzést, a kifelé törekvést.
Testem elnehezül, agyam megfeszül.
Kilökném már, mindegy milyen –
csak szembenézhessek VELEM.
Mi bajod?
Ki vagy te?
Isten, hogy hirdesd az igédet?
Bátorságod honnan veszed
hogy te ítélkezel?
Honnan tudod, hogy másnak mi fáj?
Honnan tudod, hány sebét őrzi már?
Mit tudsz te arról
hogyan született újjá a pokolból?
Nem tudsz életéről semmit
azt nem te élted eddig!
Hogyan mondhatsz neki bármi bántót?
Hogyan mered föllökni hátulról?
Miért sértődsz meg, ha szemedbe nevet?
Te még senkit nem bántottál meg?
Nem szórtad szét idegességedet?
Téged nem bántottak meg emberek?
Nem kéne harcolnod és duzzognod.
Inkább kérdezd meg: „Mi bajod?”
Negatív
Kizártam a rútat, kizártam a gonoszt
kizártam az aljast és mindent ami rossz.
Kizártam a valót, teremtettem hazugot –
kizárt az élet, nem vettem észre.
Hamis harmóniát teremtettem
közben folyton kérdezgettem:
„miért nem jó mégsem nekem?”
Hisz addigra annyi mindent tudtam
az emberről és annak lelkéről
ám a tanult dolgok szétestek
nem stimmeltek az élethez.
Forgolódtam magam körül
szónokoltam magam fölül
s a világért sem értettem, hogy
miért nem hisznek nekem.
Miért vagyok hiteltelen
miért vagyok törhetetlen
miért vagyok szeretetlen
miért vagyok hitetlen?
Burokkal vettem körül magam
az élet nélkülem lüktetett tovább
a valósághoz közöm sem volt
az életem nélkülem folydogált.
Halott voltam én és környezetem
elszürkült múltam és jelenem
ködbe veszett igaz valóm
ködbe veszett az oltalom.
Szegény kicsim, kicsi ember
vergődött a végtelenben.
Vergődött a hazugságban
nem vett részt a valóságban
nem élte túl önmagát
feloldotta hímporát.
Harc
„Mért kapaszkodsz? Mért fogod már?
Látod, nincs itt semmi korlát!
Mért ragaszkodsz? Mért nem hagyod?
Miért félsz még? Nem láthatod?
Agyad sajog – hagyni kéne
el kéne engedni végre!
Régen nem fogsz már semmit
a semmit markoltad eddig!
Mit tegyek, hogy megértsd szépen
mindez már csak agyad képe?”
„Elengedem, hagyj már végre!
Most csak meghalni kéne!”
„Menj még tovább, ne hagyd magad!
Most hívd segítségül agyad
bízd meg egy rendes munkával:
jövőképek gyártásával.
Vetítse ki önmagad
amint elefánt tested elszakad
elszakad a külvilágtól
katapultál fotelodból!”
„Elrepülni Százszorszépen?
Otthagyni a szürkeséget?
Otthagyhatom súlyos testem
üldögélni a fotelben?
Otthagyhatom agyam, szavam
mégis elvihetem magam?
Mindazt, ami összegyűlt
mára mégis megsemmisült?
Elhagyhatok mindenemet:
sorsot,csapást, köveimet?
Nem kell többé hátamon
régi zsákom hordoznom?
Üres vagyok, nincsen képem
kiürült a múlt és jelen
jövőképet nem vetítek
nem tudom, hogy mi lesz velem?
Az új ember megszületett
meglelte, mit nem keresett
meglelte az ürességet
melyre mostantól építhet.
A semmi szélén ülök és várakozok
Furcsa és szokatlan
hogy régi mozim elillant
nincsen se kép, se hang
létem olyan bizonytalan.
Tépelődök, gondolkodok
de csak magam körül forgok
nincsen irány, merre nézzek
nincs gondolat, mely megéget.
Megszoktam a biztonságot
- mely belülről ragyogott -
bizton tudtam merre menjek
célom hogyan érhetem el.
Megteremtett mindent bensőm
megtermelte szükséges hőm
melyre bízvást támaszkodtam.
És most minden elillant.
Mit megtaláltam megmaradt
(bejártam a múltamat)
ám most nem bíztat senki
nem tudom mit kell keresni.
Úgy vagyok, mint réges-régen
mikor indult keresésem
mikor éreztem a hiányt
mikor nem láttam az irányt.
Mai érzés felidézi a múltat
ám azóta lelkem bejárt egy utat
önmagába zárta tapasztalatát
kikristályosította önmagát.
Múltban rám talált a lélek
megszerettem Kicsi Énem
megtaláltam Isten-részem
virágbimbó lett belőlem.
Mit megtaláltam, örömmel tölt el
de az ismeretlenből új kérdés tör fel:
nyugvó éltem mért nem ébred
életemet mért nem élem?
Hajts hát tovább gondolat
élni a mindennapokat
hívd életre a testem
s szívem engedd éreznem.
Iszaptenger
Fejre állt a világ
alulról tükrözi önmagát.
Dolgozik a mélység
fölrobbantotta a kétség.
Magasra csapnak az iszaphullámok
várják a csillagzáport.
Nem nyugszik a tenger
míg nem találkozik Istennel
és együtt lélegzik a természettel.
Várakozás
Merre menjek?
Mivé legyek?
Mivé leszek?
Hol az út, mely előrevisz?
Hol a fény, mely magához int?
Mi végre a tudás, ha nem tud rendet vágni?
Mi végre az ész, ha nem tud érvényre jutni?
És mi végre az érzelem, ha nem látunk tisztán tőle?
Köd van.
Csönd van.
Hallgat a Hang.
Vár a jobb időkre.
Tapasztalat
Az egész részekből áll
a részek tapasztalatot élnek:
sírnak, szenvednek, nevetnek
és mindennap döntenek.
A felelősséget vállalják
jót a rosszal összekapcsolják
éjt s nappalt együtt látják
mélyet s magast kipróbálják…
Bölcsességem abbamaradt.
Eddig tart a tapasztalat.
Vívódás
Vívódok kínomban:
Kimondjam? Ne mondjam?
Mit tegyek? Jól teszem?
Tegyem vagy hagyjam?
Itt az idő vagy korai még?
Sarjad-e már az új vetés?
Hol húzódik a határ
melyen átlépnem kár?
Gyorsítani nem akarom
elengedni mégsem tudom.
Mondjátok meg égiek:
most kit és mi illet?
Lemaradni nem akarok
ám szaladni nem szaladhatok
mert valamit ott hagyok
és visszafordulhatok.
De nehéz a középutat megtalálni
egyensúlynak valósággá válni.
Hiába enyém a múlt tapasztalata
most mégis itt állok kínlódva.
Nem tudom, hogy mit tegyek
és lépnem hogyan lehet
bizonytalanság van kívül – belül
a csend hallgat rendületlenül.
Jó éjt!
Elmehettek aludni mindahányan
szellő se rezdüljön nálam!
Jó éjszakát Ész és Ego
- van ott meleg takaró!
Pihenjetek, szabadság van
vége az első felvonásnak
folytatódik a darab
ám mostantól másképp halad.
Ebben nincs még tapasztalat
átadom a kormányrudat
rábízom magam Mesteremre
ráfekszem a kerevetre.
Nyugalom van, szép álmokat!
Álmot sző a Gondolat.
Megszületett
Óh te szegény! De rossz neked!
Mily nehéz a születésed!
Kitörnél már rabságodból
szabadulnál gátjaidtól.
Ám az ész nem hagyja magát
nem áldozza föl önmagát
ha elismeri, hogy nélküle is élhetsz
végleg visszatérhet álomszerepéhez.
Ezért port hint a szemedbe
- ő bizony nélkülözhetetlen -
hiába gyanítod álnokságát
évek óta megszoktad rabságát.
Táncot lejt, varázsol, elkábít
vad gondolataival elcsábít:
„Te csak nyugodj meg
és bízzál bennem
elintézek mindent Neked!
Élned sem kell
- nem is szabad -
Még bepiszkolod magad!”
Hiszel neki évek óta
- annyit zsongott már agyadba -
azt sem tudod, van-e világ
mely mögüle hatolna át.
Nem látsz tőle tisztán
- gondoskodik róla -
ha áttör a Valóság
azt ő meg nem ússza!
Nélkülözhetővé válik
- nincs szükséged többé reá -
boldogan élsz eszementen
gondolatod se rebben.
Rájössz igaz szerepére
helyére teszed épségben:
házad táján nem úr többé
szolgálnia kell a Bölcsességnél!
A versek az Élet különleges gyöngyszemei, és könnyen beleférnek az ezotéria tárgykörébe. Merthogy a versek is "titokzatosak", akárcsak az ezotériához tartozó szellemi tanítások. A verset ugyanúgy nem lehet ésszel felfogni, mint az ezotériát. Az oldalon, a Rémálmok ciklus a következő verseket tartalmazza: A semmi szélén ülök és várakozok, Ajánló, Harc, Iszaptenger, Jó éjt! , Kismadár, Megszületett, Mi bajod?, Negatív, Tapasztalat, Vajúdás, Várakozás, Vívódás
A versek az érzelmeinkhez, sőt, közvetlenül a Lelkünkhöz szólnak. Ezért Te, Kedves Olvasóm, mielőtt verset olvasnál, lazulj el, zárd be az elméd, viszont a szíved tárd ki, amennyire csak képes vagy rá. És hagyd, hogy a vers elmondja Neked azt, amire éppen szükséged van. Nagyon kellemes és hasznos időtöltést kívánok sok szeretettel: Sophie
Ha tetszettek a verseim, látogasd meg az EzoTaro kártyák oldalamat, mert ott is találsz még verseket - a kártyákon. Abban a különleges kegyelemben részesültem a Teremtő által, hogy megalkothattam páratlan verses kártyáimat. Várlak szeretettel az EzoTaro kártyák oldalamon!
***
...
